Az a helyzet, hogy olaj nélkül, molibdén porral összerakva szuszog-szörcsög a motor. A kompresszió nyomás 5,5 bar, ami határozottan több a szétszedés előtti 4 barnál.

Ennek megörülve összelapátoltam a járművet. Közben megjegyzem, a vezető persely nélküli kipufogó könyökből úgy kifújta az erózió a tömítést, mintha sose lett volna benne. Most a hengeröntvényen koppan a könyök, és úgy tűnik, nem fúj ki.

Játszottam még a benzincsappal. Szereztem 500 Ft-ért valami romos csapot, amelyben szép hosszú rézcső volt. Rájöttem, hogy satuba fogva könnyedén ki lehet műteni a csövet. Innentől tisztítás és legó volt a további munka. Új tömítő gumilap és hengeres szűrőszita lett a boltból. Lett egy felújított benzincsapom, amely nem folyik. Ami pedig a fő, a mérőpálca szerint a búvárcső mintegy 2 liter magasságban végződik. Azaz tankoláskor ha összegyűlik az olaj a benzin alján, nem azonnal azt szívja be a csap. A koszt a szitahenger megfogja, így a tartalék is rendben fog működni.

A motor második rúgásra pöffent, ötödikre indult. Kicsit összevissza hangja volt eleinte a zombi dugattyúval, aztán öt perc járatás után kisimult. A gyűrűk megtalálták a helyüket a dugattyúban és a hengerben. Érzésre úgy húz, mint előtte. Alul nyomatékos, és igen virgoncan pörög felfele. A szokásos 60 km-es tesztkörön az első 10 km-t óvatosan, 70-80-as tempóban mentem, utána kicsit sietősebben. Tekintve, hogy az autók nem nagyon hagytak le, vagy értek utol, a 90-es tempó simán meglehetett vagy 10 km-en keresztül, dombnak-völgynek egyaránt. Érdekes tapasztalás még, hogy leálláskor picit tovább pörög az eddig szokottnál. Lesz még itt kergetés, úgy érzem.