Folytatni szándékoztam az ismerkedést egy rövidebb úttal. Amikor észrevettem, hogy elengedett a ragasztás és elhagytam a rendszámot, hosszabb út lett belőle. Háromszor mentem oda-vissza a távon, hátha meglesz, de nem lett. Még szerencse, hogy nagyjából egy óra az elveszett rendszám pótlása a kormányablakban. A hülyék adója megfizetése mellett, természetesen. Szóval, megvan a 100 km.

A futómű jó állapotú. Nem lötyög, nem lóg. Direkt hosszmarásos betonútra mentem, az minden hibát kihoz. Nem volt gond sem egyenesen, sem ívben. A rugózás a durva kátyúkat kivéve elfogadható.

A motor rendben húz, jól indul. Azonban 70 km/h felett irgalmatlanul, öt percen belül megszorul. Nem egyszer próbáltam. Azóta meglett a valószínű megoldás: a karburátorban valami furcsa súbertű teljesen feltolva küzd az elemekkel, de hiába. Ugyanis a fúvóka 115-120 helyett a régebbi karbuba való 105-ös, ahogy ki bírtam silabizálni a számokat. Egyelőre 115-ös fúvókát találtam a dobozban, tesztelni ez is jó lesz. Súbertű, fúvókák a beszerzési listán.

Tankoltam a masinába. 15 liter kényelmesen belement, és még fért volna bele. Természetesen elkövettem egy szokásos amatőr hibát: először olajat öntöttem a tankba, és bíztam, hogy a benzin felkeveri. Nem keverte. 800 m után megtelt olajjal a karbu. Ki kellett pucolni, aztán addig engedni a lét a tankból, míg benzinszaga és állaga lett. Kedvesek a vidéki emberek, mindig jönnek bámulni a melegben izzadó, magát benzines olajjal locsoló beöltözött motorost, aztán segíteni próbálnak és sztoriznak.

Feltűnt, hogy eléggé nyálzik a tanksapka környezete. Jobban megnézve kiderült, hogy a két tartóköröm közül az egyik vége le van törve. Így félig felnyílik, lötyög. Tanksapka is a beszerzési listán.

A fék a reszelés után hátul kicsit érezhető, elöl teljesen jelképes. Hamarosan mennek a kerekek a fékeshez. Rossz, hogy 70-es tempóról alig megy a megállás.