A múltkor a börzén mondta az árus ember, hogy hozta az üres blokkházat, ahogy az előző alkalommal, hetekkel korábban megemlítette. Motorral voltam és hátizsákkal. Természetesen belefért az üres blokk. Nagy volt és nehéz, nyomta a púpomat, de hazadöcögtem vele. Egy évvel későbbi a motornál, de formára ugyanaz.

Nem tudtam, mikor fogok tudni nekiállni, úgyhogy gyorsan csináltam egy listát arról, amit kellene:

• kormány, lábtartók, fékpedál állítás,
• blokkcsere, csapágycsere
• vezérlés módosítás

A fentiek közül az első pont tűnt a legkönnyebbnek. Még tavaly néztem, hogy lejjebb tett lábtartóval kellemes a térdszögem, ahhoz azonban a fékpedált is lejjebb kell ereszteni a ricniken. Ahhoz meg ki kell venni a blokkot, hogy kényelmesen menjen. Majd most. Közben rájöttem, a kormány is túl magasan áll, nem esnek kézre a kezelőkarok.

Aztán jött a hosszú hétvége. Fél nap ment el a blokk mosásával, törölgetésével, aztán a csapágy bevarázslással. A Jawa megmondja, 110 °C blokk hőfok kell a csapágyak szereléséhez. A Pannónia azt írja, a csapágyfurat R7 tűréséhez új blokkháznál melegíteni kell, használtnál már elég a préselés. A blokk már félig üres volt, csak a váltó csapágyak laktak benne. Fogtam a forrasztó lángot, a lézeres pittyegős hőmérőt, és melengettem a furatok környezetét. Lassan ment.

60-65°C-nál elvesztettem a türelmemet, és nekiláttam kopogtatni. 70°C környékén az összes csapágy kinoszogatódott. Ennyit a Jawa és a Pannónia közötti technológia és anyagminőség különbségről. További pucolás és melengetés után betettem az új csapágyakat. Direkt viszonylag olcsót vettem, úgysem megyek vele sokat, illetve ha elbarmolom, ne legyen nagy a veszteség. 60-70°C táján érezhetően könnyen mentek a helyükre a csapágyak. Visszatettem a hézagoló alátéteket, ahol voltak, és reméltem, jó lesz.