Kicsit tartottam a küllőzéstől. Illetve attól nem is, inkább a centrírozástól. Megnéztem a neten pár ismertető videót, aztán nekiláttam szétbontani a kereket. Ha szétbontottam, cseréltem kerékcsapágyakat és menesztő gumikat.

A nagyfékdobos kerék két keresztes küllőzése elég macerás. Alapvetően nem értek a dologhoz. Aki ismeri a technikát, azzal vigasztalt, hogy kerék szét, küllő pótol, kerék össze. Küllőt szálanként ebbe nem lehet befűzni. Alapvetően igaza lett. Kusza sündisznó és egy repülő csészealj szerelemgyereke nézett rám az asztalon, amikor a szétszedés után nekiláttam összerakni a rendszert. Forgatni a küllős agyat nem lehet, így egy oldalról kellett az alsó és felső küllősort összerendezni. Majd a felni odapróbálása miatt az egész nagyrészt összekócolódott. Az egyben hagyott első kerékről lelestem és megtippeltem, minek hol kell lennie, aztán nekiláttam felkapatni a küllőanyákat. Kétszer vagy háromszor kellett visszabontani és újrarendezni a sündisznótüske kupacot, mire összeállt a rendszer. Kezdőként rosszabbra számítottam.

Beiktattam egy esti alvást, közben azon morfondíroztam, hogyan lehet értelmesen elkezdeni központosítani. Mivel a felni nagyjából új és a küllők is, egy opció mindent érintőre húzni, és aztán nézni, mi merre deformált. Másnap úgy is kezdtem. A küllőanyákat addig csavartam be, míg a küllő végigért rajtuk. Aztán néztem, mi merre. Nagy szerencsém volt, mert a jó keresztezés és fűzés nagyjából középre rakta a felnit. Egy órányi tojás- és nyolcasmentesítés következett a satuba fogott keréktengelyen, míg az elvárt pontosságot (minden ütés 1 mm alatt) sikerült elérni.

Visszagumiztam és feltettem a kereket a helyére. Az első kerékkel egyelőre várok. Hengertalp tömítés csere és hengerfej csere a következő program.