Elővettem a szekrényből a kifújós P10 hengerfejet. Időközben egy régi japán szerelési könyvből megtudtam, mivel és hogyan érdemes síkba tenni, ha elferdült. Szereztem üveglapot, csiszolópapírt, és nekiláttam. Pár perc csiszitolás után kellemesen lelapult. Néztem, nézegettem a friss felületet, aztán elkomorodtam. Emiatt:

Az a girbegurba, halvány vonalka repedés az öntvényben. Annyira repedés, hogy a vonalában mindenütt mocskos kívül a hűtőbordázat. Ez a hengerfej kuka, nem lehet tovább használni. Hegesztéssel menthető, de egyelőre nem szándékom.

Ha már így alakult, megpróbálkoztam az égéstér köböléssel. Ezzel a hengerfejjel jól ment a motor, szerette. Az alak adott, a térfogatot meg egyszerű kimérni. Csak olaj és mércés fecskendő kell hozzá. Meg vízmérték, így:

A hengerfejbe betekerünk egy vacak gyertyát, majd alátámasztjuk valamivel. A valamit addig igazgatjuk, míg nagyjából vízszintes lesz a felszíne. Aztán jöhet bele az olaj:

Széria oldalgyertyás hengerfej, 42 cm3. Durva becsléssel 6,8-as geometriai kompresszió viszony.

Kicsit igazított P10 hengerfej, 30 cm3. Ez körülbelül 9,2-es geometriai kompresszió viszony. Ezzel kellemesen ment, de már nem mehet vissza a motorra.

Nagyon igazított P10 hengerfej, 28 cm3. Ezzel nem ment jól a múltkor. Ez körülbelül 9,8-as geometriai kompresszió viszony.

Ez volt az egyetlen jól használhatónak tűnő hengerfejem, ezzel kellett kezdeni valamit. Ránézésre másnak tűnt a préstér kúpszöge, mint a másik P10 hengerfejének. Ha a dugattyú tető és a préstér kúpszög nem szereti egymást, a henger szélébe beszorul a keverék és detonál. Emiatt lehet csörgés.

A probléma: hogyan képezzük le a meglevő dugattyú tetejét az égéstérbe?

Megjegyzés: az utángyártott dugattyú teteje erősen domború. Jól belelóg az égéstérbe, sok köbcentit elvesz belőle:

Huzamos ideig tartó gondolkodás után találtam kellően amatőr és primitív módszert az égéstér alak vizsgálatára. Kellett hozzá egy piros filc és egy régi dugattyú. Az érdekes felületet befestettem:

Aztán összedörzsöltem a dugattyúval. Ha a félkúpszög nagyobb, mint a dugattyú tető gömbszelet szélső érintő szöge, akkor a piros zóna szélén kellene lekopni a festéknek. Nem így lett:

Itt inkább a belső él kopott: nem jó a kúpszög. Eddig jó, de hogyan tovább?

Egyszerűen. Ha eszterga vagy marógép nincs kéznél, marad a finomreszelő, a csiszolópapír és a türelem. A hántolást is egyetlen késsel csinálják. Lereszeltem a fémszínű zónából, utána csiszoltam, megint befestettem, és összedörzsöltem a dugattyúval. Aztán ezt a ciklust még sokszor. Egy órán belül kimászott a fényes szalag a kúp szélére. Ezzel elvileg egy csilingelési lehetőséget megszüntettem.

További kérdés: mennyit szedtem le a felületből? Számít egyáltalán?

Nem nagyon volt mihez viszonyítani. A csiszolópapír forgácsa apró, a reszelék sem volt sok. Kiköböltem újra az égésteret: 30 cm3-t kaptam. Jó közelítéssel 1-2 cm3 anyagot vehettem ki a fejből.

Felkerült a hengerfej a helyére, és mértem kompressziót. 8,5 bar lett az olajozott állapotú végnyomás, ami nem rossz. Saccra számoltam egy politropikus kompressziót, de nem egyezett a geometria és a nyomásviszony. Megint elővettem a régi japán szerelési könyvet. Abban jellemzően corrected vagy trapped compression szerepel, amely a kipufogó rés feletti térfogattal számol. Így korrigálva már elfogadható lett a közelítés. Az erős japán motorhoz képest kisebb geometriai kompresszió viszony jött ki, amelyet ide elfogadhatónak gondoltam. Mehet fel a hengerfej a motorra.

Kérdés, ez miért fúj ki?